Sokan, sokszor futunk valakiért. Valakiért, aki már nincs velünk. Tiszteletből, fájdalomból, emlékezésből.

És ezek sokszor vegyes érzések. Keserűen édes, amikor apámra gondolok, aki nem lehet velem, de az úton mégis velem van. Feltekintek az égre és segít célba érni és egy kóbor mosolyt dobok feléje.

2016. március 6-án vasárnap én Apámért futok a Margitszigeten. Fekete-fehérben. Nem azért színek nélkül, mert ez lenne a feltétlen gyász feltétele, hanem így szeretnék emlékezni. Valahogy ilyen módon tisztán.

Ha Te is szeretnél valakiért futni, csatlakozz hozzám. Két kérésem van csak: öltözet: fekete-fehér (fehér póló/mez), és "batyus" frissítő, azaz a résztvevők hoznak enni-innivalót, amiből bárki kedvére vehet. Nem verseny, nincs időmérés.

Walter Ulrik
szervező